Magyar
Az agglomerációhoz képest kisebb kompromisszumot kíván a külvárosi kerületekbe költözni, kisebb a népsűrűség és több a zöldfelület, ugyanakkor nem kell lemondani a főváros nyújtotta előnyökről sem. Változatos a lakásállomány, és azonos összegből nagyobb alapterület vásárolható meg. A rozsdaövezetek hasznosításával együtt pedig a fejlesztések egyre kintebb tolódnak – véli a lapunknak nyilatkozó szakértő.
Ami a legvonzóbb a főváros külső kerületeiben, az a gyakran 20 vagy akár 30 százalékkal alacsonyabb ár, és az, hogy még Budapesthez tartoznak. Az agglomerációs előnyök egy része pedig már érvényesül, ilyenek a nagyobb alapterület vagy a több zöldfelület – mondta el lapunk megkeresésére Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Ha az árakat nézzük, az elmúlt öt év adataiból az derül ki, hogy a négyzetméterenkénti átlagot nézve a XX. és a XXIII. kerület számít a legolcsóbbnak, a vizsgált időszak vagy módszer függvényében hasonló vagy valamivel drágább a XXI. kerület, de a X. kerületnek is vannak olyan kedvezőbb árú részei, amelyek a XVII. kerülettel határosak.
Balogh László rámutatott, sokan azért tartanak mégis a külső kerületektől, mert úgy vélik, ennyi erővel az agglomerációba is költözhetnének. Összevetésül egy példát is hozott: Soroksárról több idő eljutni egy III. kerületi munkahelyre, mint Dunakesziről, egyúttal rámutatott, a XVII. kerületből húsz-harminc perccel gyorsabban elérhető vonattal a belváros, mint más módokon. Az utóbbi, mármint az agglomerációs infrastruktúra fejlődése egyébként országos trend – jegyezte meg.
A koronavírus-járvány, valamint az azóta elterjedtebbé váló hibrid munkavégzés is a külvárosok és az agglomeráció felé terelte a vásárlókat, csökkent is a külső és belső kerületek közötti árkülönbség – mutatott rá Balogh László, aki a külkerületek előnyeként említette még az agglomerációhoz képesti kisebb kompromisszumot és a belvároshoz képest érezhetően kisebb népsűrűséget. Ami még érdekes – folytatta –, hogy a külső kerületek közül vannak, amelyek nem is mindig képezték a főváros részét (többet 1950-ben csatoltak Budapesthez), ezért
kiépítettségük magukban hordozza az önálló település jellegét, ami jól jön a meglévő (főleg oktatási, egészségügyi) intézmények szempontjából is.
Mindez nem magyar sajátosság, Nyugat-Európában is megfigyelhető, hogy a lakóövezetek kijjebb szorulnak, míg a munkahelyek a belvárosi régiókban találhatók.
Habár egy családi ház ára nehezen vethető össze egy panellakáséval, a hetvenes évek lakásépítési programjának hatása az ingatlanállomány mai színes összetételében is tetten érhető. A külvárosokban ugyanis egyszerre látunk lakótelepet, téglaépítésű társasházakat, családi házakat és lakóparkot is.
Ezzel a lakásállomány színesebbé is vált, mint a belvárosi régiókban, megszüntetve azt az egykori trendet, hogy a külső kerületek házai, lakásai elavultak.
Sőt, a változatosabb kínálat sokak számára vonzó is lehet, bármilyen típusú ingatlant keresnek. Mindemellett azonos összegből nagyobb alapterületű házat vagy lakást tudnak vásárolni – mutatott rá a szakértő.
Ha a rozsdaövezeteket – amelyek vagy a külvárosokban találhatók, vagy körbenőtte őket a városszövet – is ide soroljuk, a fejlesztési irány egyértelműen a külsőbb kerületek felé tolódik a szakértő szerint, és ennek demográfiai vonzata is van. Az új építésű lakások vásárlóinak személyében újabb, a kint élőknél tehetősebb rétegek jelennek meg, illetve akik otthonteremtő támogatások igénybevételével vásárolnak lakást, a fiatalabb generációt képviselik, s velük az adott városrész lakossága frissül, fiatalodik.
